Csontváry szerint csak az lehet zseni, „aki eredeti volt mindenütt és mindenben, független mindentől és mindenkivel szemben”. Bárhogy is értelmezzük a festészetét, az bizonyos, hogy ő a legeredetibb magyar festő. Különös élettörténete, látomásos elhivatása a festői pályára, életművének csodával határos megmaradása később mind a személye körüli mítoszteremtésnek szolgáltak alapul. Pedig nagyon is a századforduló gyermeke volt. Életművében sajátos módon egyesült a romantika univerzális individualizmusa a moderniz­mus kollektív eszményeket kereső útjaival, de művészete iskoláktól, stílusoktól független maradt. Csontváry egyedi és páratlan, mint egy prímszám. Mint történetesen a 163-as szám is.