Posted by on 2016. május 5.

Csontváry a levelezése szerint 1880. október 13-án, csaknem véletlenül kezdett el rajzolni. Első rajzait el is küldte Keleti Gusztávnak, a budapesti Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképezde (1908-tól Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola) igazgatójának. Keleti udvariasan, de őszintén közölte vele, hogy rajzai egy 10-13 éves gyermek rajztudásának szintjén állnak, s egy helyi rajztanárhoz irányította.

Csontváry minden kritikát bátorításnak vett, s önéletrajza szerint ezután mintegy tizenöt évig, 1894-ig készült a festői pályára. 1894-ben Münchenben, Hollósy Simon iskolájában tanult, majd Karlsruhéba, Düsseldorfba és Párizsba ment. Legkorábbi festményei azonban még a müncheni tanulmányok előtt készültek. A saját maga által összeállított gyűjteményes kiállítási anyagokban Csontváry az 1893-as Pillangókat nevezte meg első festményeként, a madárképeket pedig „iskola előtti” tanulmányokként katalogizálta. Bizonyos azonban, hogy már 1893 előtt is lehettek festői próbálkozásai.

Zivatar a pusztán (Munkácsy Mihály után)

1890 körül; olaj, vászon; 61×94 cm
Antal-Lusztig gyűjtemény

Zivatar

Munkácsy Mihály: Vihar a pusztán

1868 olaj, vászon, 92,5×132 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz.: 2815

Munkácsy Mihály: Vihar a pusztán

Csontváry életművének egyik legizgalmasabb alkotása a Munkácsy Mihály festménye alapján készült Zivatar a pusztán. Amikor Csontváry 1880-ban elkezdett rajzolni, és a festőművésszé válás lehetőségeiről levelezett Keleti Gusztávval, a Mintarajziskola igazgatójával, a magyar sajtó Munkácsy Mihályról már mint világhírű magyar művészről beszélt. Az ambiciózus fiatalembernek is ismernie kellett az akkor már Párizsban élő Munkácsy nevét. Az igazi inspirációt azonban az adta, amikor Munkácsy hatalmas festményét, a Krisztus-trilógia első darabját, a Krisztus Pilátus előtt című vásznat 1882. február 17. és március 10. között Budapesten is bemutatták. Csontváry akkoriban Eszéken dolgozott, s arra az időszakra így emlékezett vissza 1908-ban publikált önéletrajzában: „…ott lepett meg Munkácsy Pilátusának a híre, s nekem ezt látnom kellett Budapesten”. A festőművésznek készülő ifjú patikus ezt követően Munkácsyval is meg akarta beszélni művészi jövőjét: 1883 nyarán Párizsban személyesen próbálta felkeresni Munkácsyt, de a mester távolléte miatt ez nem sikerült.

Bizonyos, hogy Csontváry példaként tekintett Munkácsyra, és teljesen érthető, hogy idehaza megpróbált Munkácsy alkotásaival is megismerkedni. A Vihar a pusztán Munkácsy első múzeumi festménye volt, amely még készülésének évében, 1867-ben került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Csontváry akkor, 1882 körül ezenkívül még két Munkácsy-zsánerképpel is találkozhatott a múzeumban, de a zsáner műfaja soha sem izgatta annyira, mint a tájképfestészet. Csontvárynak látnia kellett Munkácsy tájképét, mert a festményről reprodukció akkor még nem jelent meg. Az is biztos lehet, hogy emlékezetből, esetleg gyors emlékeztető vázlatok alapján „másolta” le Munkácsy képét. Csontváry változata, különösen ami a rá annyira jellemző szárnyas felhőalakzatokat jelenti, egyrészt naivabb, másrészt sokkal drámaibb is, mint Munkácsy műve. Csaknem bizonyos, hogy a mű Csontváry első festménye lehet. Az első kísérlet, hogy a nagy példaképhez a másolás révén kerüljön közelebb.


Pillangók

1893; olaj, vászon, 32,5×48 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz.: 93.15 T

Pillangók

Csontváry valamennyi kiállításán bemutatta, s az 1910-es berlinbe tervezett kiállításának katalógusában is szerepeltette ezt a képet Első olajfestményem: pillangók cím alatt.

Csontváry gyerekkorától fogva szenvedélyesen kutatta a természet titkait. A Mezei Ottó által 1995-ben publikált egyik feljegyzésében így ír a kisszebeni gyermekévekről: „Jól emlékszem, még elemi osztályba sem jártam, már gombgyűjteménnyel foglalkoztam a rovar- és pillegyűjtésben is fáradhatatlan buzgalmat fejtettem ki, s megtörtént, hogy egy aranyos futoncért hőscincérért erdőket jártunk be, apollólepkéért pedig kirándultam Jancsival az ősrengetegbe  a szénégető kukához császármadár lesre.” A gyermekek gyűjtését a kisszebeni gimnázium igazgatója is támogatta, s közös céljuk volt egy gimnáziumi természettudományi múzeum létrehozása.

A Pillangók is egy ilyen iskolai rovargyűjtemény képe. Csontváry számára azért lehetett fontos ez az alkotás, mert itt mutatkozik meg először a művész igénye a természet teljességének a bemutatására.


Süvöltőt leterítő karvaly

1893; olaj, dekli, 47,5×37 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz.: 93.18 T

Süvöltőt leterítő karvaly

Héja hófajddal

1893; olaj, dekli, 45×45,5 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz.: 93.16 T

Héja hófajddal

Tövisszúró gébicsek

1893; olaj, vászon, 40,5×33 cm
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, ltsz.: 93.17 T

Tövisszúró gébicsek

Csontváry ugyanolyan fontosnak tartotta korai madárképeit, mint az első festményeként megnevezett Pillangókat. A sokféle változatban leírt önéletrajzaiban rendre visszatérő elem a boldog gyermekkor részletekbe menő ismertetése. Akár Kisszebenről, akár Szerednyéről, vagy Ungvárról ír, örök téma a madarak gyűjtése, szelídítése és az állatokkal, a természettel való meghitt együttlét. Ezekhez hasonló méretű madárképeiből négy darabot ismerünk, ő maga is mindig négy képet említ mint iskola előtti tanulmányokat.

A most kiállított hármon kívül a negyedik egy magyar magángyűjteményben található.

Csontváry madárképeinek varázsát a szinte aggályosan precíz kidolgozás, a rendkívül gazdag színvilág és a madarak sajátos életképi szituációba rendezése adja. Jól érzékelhető, hogy Csontváry az állatok külső tulajdonságai mellett az életet, a madarak életét is meg akarja mutatni. Ugyanakkor „modelljeit” ki is emeli a környezetükből. Valamennyien magányos, elszigetelt lények. Nem nehéz bennük megpillantani és felismerni a művész önképének jellemzőit.

Posted in: Képelemzések