1919 nyarán a végletesen legyengült szervezetű festő a budapesti János-kórházban meghalt. Temetését érzékletes szavakkal, szinte a koporsóra hulló rögök monoton zaját idéző rövid mondatokban jegyezte le Gerlóczy Gedeon. „Ó-budai temető ravatalozója 1919. június 28. du. 4 óra. Nyomasztó hőség, sötét felhők gomolyognak, távoli zivatar visszhangja morajlik. A szertartás véget ért, a koporsót hozzák. A gyászkocsit családtagok, egy-két odavetődő egyszerű ember kíséri. Koszorú nincs, kevés virág, barátok, művészek hiányoznak. A kiásott sírhoz érnek. Lerakodnak. A koporsó oldalán felirat: Kosztka Tivadar élt 66 évet. A pap megkezdi a végszertartást. A sötét fellegek szétválnak. Kisüt a nap és egy fénynyalábja csak a sírt és a körülállókat világítja meg. A koporsót leeresztik. A zuhanó göröngyök dobogása hallatszik. A nap fénykévéje halványodik – csak a fejfán ragyog utolsó sugara. A szokatlan fénytüneményre a temetőből többen odasietnek. Újra beborul, szélvész kerekedik, villámlik, a zivatar közeledik. A gyászolók sietve szélednek. Idegenek a fejfát nézik. Ki volt ez az ember? Ki ismerte? Úgy mondják, festőművész volt, szegény ember lehetett, nyugodjék békében. Szétszélednek – az eső nagy cseppekben megered, besötétedik.”

Augusztus 20-a körül megtörtént a hagyaték első áttekintése. A Kosztka család tagjain kívül ott volt Gyenes Lajos festőművész is, szintén Kosztka-rokon. Gyenes volt az, aki megállapította, hogy a képeket csak mint jó minőségű vásznat lehet értékesíteni, festményként értéktelenek. Az árverésre 1919 októberében került sor. A kopott, szegényes műteremben, ahol még fűtés sem volt, a képeken kívül alig volt érték. A bútorokat, edényeket, használati tárgyakat 61 koronáért értékesítették. A festményekre Gerlóczy Gedeon licitált egy fuvarossal, aki a vászonképeket ponyvaként szerette volna megszerezni. A 34 kisebb képért Gerlóczy 2200, az öt nagyméretű festményért 7300 koronát fizetett ki. A rajzokért Gyenes Lajossal licitált, s végül 100 koronát adott értük. Csontváry művészi hagyatéka tehát 9600 koronáért – nagyjából egy közepes méretű Koszta József- vagy Iványi Grünwald Béla-kép áráért – került a boldog építész, Gerlóczy Gedeon tulajdonába.

» 163